Szabadság, Campus: Torockói gólyatábor a Sapientián
Tötszegi Orsolya
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/555
Megszokott, hogy az egyetemi év október 1-én kezdődik. Ez az általános igazság csak féligazság, mert kivételek mindig vannak, tudniillik a Sapientián már szeptember közepén megkezdődött az iram. Mivel egyetemre úgy nem lehet járni, hogy nem vagy beavatott tag, a HÖK (Hallgatói Önkormányzat) úgy döntött, hogy beavatótáborba visz minket, gólyákat, Torockóra. Olyan szomorú dolgokról, mint a nem teljes részvétel, inkább nem szólok. De arról igen, hogy pár évfolyamtársamat a táborban ismertem meg és ez így volt jó, mert az ismerkedéshez megfelelőbb környezetet kínált a természet, mint az egyetem padjai.
A beavatás első szakasza az ismerkedő gyakorlatok után a Székelykő megmászása volt. Megszámlálatlan számban indultunk, de kevesen jutottunk fel a csúcsra. A meghátrált emberek bánhatják az élményt, bár lefelé a hegyen egy szürke felhő kissé megfenyegetett. Hazaérkeztünkkor már a lépcső is meredeknek tűnt (az izomláz miatt), de nem adtuk fel: este bálba mentünk, mivel Torockó falunapokat tartott. A báli hangulatot egy zenekarocska biztosította, amely még véletlenül sem játszott egyetlen ismert zeneszámot sem. Minket ez nem zavart roptuk, amennyire csak bírtuk.
Másnap reggel folytatódott a humorizáló dumálás, ami különben az egész tábori hangulatot megalapozta, és a szójátékok, vicces jelenetek és jellem-komikumok színesebbé tették a tábor élmény-anyagát. A beavatási rítus fő szakasza a legérdekesebb része volt a egyeteméretté avatásnak. Először is filmet nézettek velünk, amíg előkészítették a terepet. Azután egyenként kihívattak egy tornácféleségre, ahol bekötött szemmel bankrablósdit kellett játszanunk: a kikötött madzagok voltak a lézeres biztonsági rendszer a bankban, a padok és székek a háztető, ahol ugrálva kellett menekülni a rendőrök elől. A különböző állomásokon szívatós kérdések fejében sóskenyeret, mustárt, meg egyebet etettek meg velünk, bármi is volt a válasz. Az utolsó részben a rendőrök elől menekültünk a mindenki széttett lába alatt, miközben üres műanyagpalackokkal paskoltak. A sor végén a „főnök” mustárt kent a homlokunkra, és szívélyesen üdvözölt a csapatban.
A program részeként hasznos információkat hallhattunk Béres Csabától (KMDSZ-elnök), aki, miután felvázolta a szerinte való igazi egyetemi életet, gólyafüzeteket és Kolozsvár-térképet osztott ki nekünk.
Jó volt még egyszer gólyának lenni, de jövőre már inkább sima táborba megyek. Szó, ami szó, remélem, hogy sok alkalom lesz még együtt kirándulni.
Szabadság – City Marathon Kolozsváron (2008.V.19.)
Kolozsvár lakói szombaton maguk is kiállhatták a kitartás próbáját: az újkori olimpiai játékok egyik klasszikussá vált atlétikai versenyszámába, azaz maratoni futásba nevezhettek be a vállalkozó szelleműek. A város életében premiernek számító City Marathon elnevezésű rendezvényt az Önkéntes Fiatalok Szövetsége kezdeményezte, társszervezők voltak ugyanakkor a KMDSZ, a MAKOSZ és a Sapientia-EMTE keretében működő Hallgatói Önkormányzat.
A rajt a Sportcsarnok elől indult, a versenyzőknek a Mátyás király szülőházáig kellett lefutniuk a mintegy 2500 méteres távot. Előbb-utóbb mindenki célba ért, az elsőként érkezőket a szervezők egy-egy tengeri utazással jutalmazták.
Szabadság – Horváth Ida: Buli… Bohóc… Bunda… (2008.II.13.)
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/6357
Mihez kezdhet egy egyetemista ha unatkozik, de szórakozásra vágyna, s még a szesszióból is van egy kicsike? (Habár ilyenkor kapható leginkább a diák egy éjszakába nyúló tekergésre, bolondozásra).
Vajon ki nyeri a főnyereményt?
Szerda este van, és én egy kis kikapcsolódásra vágyom. A szessziónak lassan vége. Hiába, hogy még vannak vizsgáim, a könyveket jó messzire elpakoltam. A maradék kedvem is elment a tanulástól. Fogtam magam, felöltöztem s irány az Under Construction. A KMDSZ friss és ropogós vezetősége megint sántikált valamiben. De ezúttal segítséget hívott. A Sapientia Tudományegyetem Hallgatóinak Önkormányzatával és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylettel karöltve farsangi mulatság szervezésére adta a fejét.
Csak jelmezzel lehet bemenni? No, nem olyan nagy baj, elvégre mégiscsak farsangi bál. Kíváncsiságom nagyobb volt kreativitásomnál, s nem igazán erőltettem meg magam, ami a jelmezemet illeti. De öt perc elteltével rájöttem: nincs gond, nincs amiért kellemetlenül érezzem magam, hiszen nem én vagyok az egyedüli, aki kihúzta magát a fölösleges cicomázkodás alól. Természetesen voltak igazán eredeti jelmezek is: volt kalóz, középkori hölgy s gonosz tündér is, de volt aki pizsamába bújt, s gyakran a zenész segítségére sietett ha az kicsit megpihent.
Kicsit késve érkeztem, de már javában folyt a mulatozás. A hely nem volt nagy, de a táncra vállakozóknak éppen megfelelt. A kezdeti lökdösődés után mindenki megkapta a maga kis zugát, s ott ropta, amíg a zenész meg nem állt egy levegővételnyi időre. Ekkor, kapva az alkalmon, a rendezvény szervezői kiosztották a díjakat. Különdíjat kapott a csillagcsavarhúzó és egy bájos hercegnő. A bál királya és királynője címét a hawaii pár vitte el.
A nyereménysorsolás előtt volt szerencsém koccintani a KMDSZ egykori elnökével, aki megsúgta, hogy elintézte, hogy a fődíj – egy 4GB-os adathordozó – az ő zsebébe vándoroljon. Mosolyogtunk rajta. De a mosoly hamar eltűnt az arcunkról, ugyanis tényleg ő nyerte meg. A jelenet után probálkozást tettek arra, hogy meggyőzzék a jelenlevőket, hogy nem volt „bunda”. A szerencse kiszámíthatatlan és trükkös dolog …
És a bunda…?
Szabadság: Minek a szesszió, hisz itt a Farsang!? (2008.II.13.)
Zsigmond József
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/6359
Idén sem vallott szégyent a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a Sapientia Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzata által szervezett farsangi bál. A rendezvény a kolozsvári Under Construction nevű szórakozóhelyen került megrendezésre, ahová csakis a jelmezbe bújt érdeklődők nyerhettek bebocsátást.
A bohóc is jól érezte magát
Már rögtön az első percekben jó hangulat alakult ki, mialatt mindenki felmérte a konkurenciát, hogy ki mennyire volt kreatív és ki esélyesebb a bálkirályi, illetve bálkirálynői címre. Nem kell mondanom, hogy e jelmezek sokszínűsége igencsak megnehezítette a döntést. Volt hawaii pár, diáklány, herceg és hercegnő, „ártatlan” kislány és még sok-sok ötletes jelmez, de ami nagy feltűnést keltett, az a terhes apáca volt.
A remek hangulat kialakulásához az élőzene is hozzájárult. A bohócok, hercegek és hercegnők, kalózok és az igencsak változatos kinézetű résztvevő sokaság a legkisebb ellenvetés nélkül fogadta az élőzenés kíséretet és alig a kezdés után bekapcsolódtak a táncba és a mulatságba. Persze alkalmanként a zenész is meg kellett pihenjen, hisz nem bírta tartani a tempót a mulató ifjúsággal. De a pihenők se teltek egyhangúan, mert ezalatt kerültek kisorsolásra a különböző nyeremények, melyeket a rendezvény támogatói adományoztak. A szünetekben megkerült a bál legszebb lánya és a legszebb legénye is, de a különdíjak se maradtak el, melyeket az egyik „hercegnő” és egy csillagcsavarhúzónak „öltözött” fiatalember vitt el.
A későbbiekben sor került a bálkirály- és bálkirálynő-választásra is, akiket a zsűri a jelmez és a táncba való bekapcsolódás és kitartás alapján választott ki. Így a 2008-as esztendő ezen megtisztelő címét a hawaii pár vitte el, akik jelmeze és kreativitása a döntőbizottság szerint messze fölülmúlta a nagy többséget. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem foglalkoztak a jelmezekkel és nem voltak ötletesek, csupán nem bizonyultak annyira egyedinek, mint a szerencsés pár. Mindezek után a hajnali órákig folytatódott a szórakozás.
A rendezvény végén a szervezők megelégedésüket fejezték ki és remélik, hogy jövőre jóval többen öltenek jelmezt magukra és vesznek részt a bálon, és sikerül a rendezvénnyel hagyományt teremteni a kolozsvári diákság életében. Mert tudjuk, a diákra szesszió közben is ráfér egy kis kikapcsolódás…
